Az életmódváltás nehézségei

Ha valaki eldönti, hogy elkezd életmódot váltani, akkor számos nehézségbe fog ütközni. Nem eltántorítani akarok senkit, mert számomra ezek a nehézségek nagyon hasznosak voltak, sokat tanultam belőlük, fejlődhettem általuk.

Ha egyedül kezded el, akkor a legnehezebb. Tudom, mert velem ez volt. Január elsején úgy döntöttem, hogy nem elég a torna, az étkezésemet is meg kell reformálni. Hát nem ment egyik napról a másikra... Az update mellett döntöttem, de a nehézségek szerintem nem csak ehhez az életmódhoz tartoznak, hanem mindenhez, ami más. Szóval első lépésben utánaolvastam, könyvekben, neten szétnéztem, vagyis igyekeztem minél pontosabban informálódni.

Aztán következett az, hogy akkor mit honnan szerezzek be. Ez volt az első olyan nehézség, amivel szembesülnöm kellett. Mivel diákként az update termékek sokszor megfizethetetlenek számomra, sokszor alternatívát kellett találnom. Szép lassan megtanultam, hol lehet jó áron zabpelyhet és zabkorpát kapni, melyik az a felvágott, ami nem tartalmaz cukrot, hogy joghurtból csak a natúr jöhet szóba, mert mindet cukrozzák (a lightokat is). Van nem messze tőlünk egy diszkont, ott az update jó estét keksz is olcsóbb, mint máshol, és hogy egyes update termékeket jobb áron kapok meg egyes bevásárlóközpontokban, mint a pékségekben. Egyébként közvetlenül mellettem van egy update pékség, de hetente max. kétszer járok oda, és heti 2000 ft-nál többet még nem hagytam ott. Néha megkívánom a péksütiiket (egyébként is ez a gyengém), vagy beruházok egy-egy lisztre, cukorra vagy majonézre. Egyébként sokan, akik tudják, hogy én így táplálkozom, megjegyzik, és szülinapomra pl. volt, hogy egy csomag U1 cukrot, vagy virág helyett egy U1 lisztet kaptam ajándékba. Szóval minden megoldható, nem feltétlenül pénz kérdése. De a legtöbb édességet magam sütöm meg itthon, így az elég takarékos, és a heti 2-3 db péksüti pedig szerintem belefér, egy dohányos sokkal többet költ a cigarettára. Persze kinek mi a fontos.

De miután ezeket a nehézségeket leküzdöttem, jöttek a nehezebbek, vagyis a körülöttem lévő emberek. Az egy dolog, hogy sok olyan megjegyzéssel találkozom, hogy betegnek nézek, túl vékony vagyok, minek sanyargatom magam, úgyis vékony vagyok, és az ehhez hasonlók. Ezekre a legtöbbször nem is válaszolok, mert aki erre nem fogékony, annak úgysem tudnám megmagyarázni, hogy nekem fontos az egészségem, és egyébként is mindentől képes vagyok lehízni, de pontosan ez az életmód az, ami megengedi, hogy egyek, akár egy picit többet is, mint amennyi kell, mégsem hízok, és nem a bikiniszezon előtt kell sanyargatni a testem, mert az mindig jó formában van, szenvedés nélkül. Sokan teljesen az update ellen vannak (beleértve apukámat is) és szidják Norbit és családját, meg kritizálnak, hogy odavagyok értük. Hát én például Norbit kifejezetten nem kedvelem a stílusa miatt (bocsi, ha olvassa), de a rendszer jó, sok emberen segít és fel lehet rá építeni egy életet. Bizonyított, nekem ennyi elég. Szóval sokszor nem is mondom, ha kérdezi valaki, hogy mit eszem, csak azt, hogy nem eszem lisztet és cukrot, sőt volt olyan is, hogy azt mondtam, hogy cukorbeteg vagyok, mert valaki nagyon erőszakosan meg akart velem etetni dolgokat.

Egy idő után azonban a környezetem elfogadta, hogy így étkezem, és segítettek is benne, anyukámnál mindig volt olyan étel, amit megehettem, nagymamámnál is. Szóval egyre könnyebb lett. Persze ha vendégségbe mentünk, mindig megkaptam a kritikát, meg erőszakoskodtak, hogy mindenből egyek. Pedig erre semmi szükség, mert a desszerteken kívül mindig volt olyan dolog, amit megkóstolhattam. Nekem ennyi pedig elég.

Viszont a mai napig konfliktusba kerülök emiatt a hozzám közelállókkal, mert van, aki csak a saját igazát fogadja el. Hetente járunk a párom családjához vacsorázni, és a kezdettől fogva tudták, mit eszem, mit nem. Én sosem kértem, hogy nekem legyen külön étel, mégis mindig azt kapok, amit nagyra értékelek. Csak vannak olyan mozzanatok, amit nem tudok hova tenni. A múlt héten is készült sütemény, ami nekem gyanús volt, megkérdeztem, miből készült, mire nem kaptam egyenes választ, de végül kiderült, hogy zablisztből. Már korábban volt erről egy vitánk, hogy én ezt sem eszem meg, utána is kellett néznem, és kiderült, hogy U3-as, amit közöltem is, és azt is, hogy én a zabpelyhet darálom le nem túl finomra és azt használom liszt helyett, de ők mindezek ellenére azt állították, hogy a kettő ugyanaz. Szóval nem ettem végül a sütiből, mert én U3-t (kivéve mézet), főleg lisztet egyáltalán nem eszek. Persze ez nem tetszett senkinek, mert nekem készült a süti, és én nem ettem belőle... Hát azért az előzményeket figyelembe véve szerintem jogosan nem ettem meg. Egyébként az illető mindig is ellenezte az én liszt-nemevésemet, mert szerinte az kell a szervezetnek. Ő pedig vegetáriánus, amit én nem tartok jónak, mégsem akarom csellel rávenni a húsevésre és egyszer sem mondtam neki, hogy szerintem nem jó, amit csinál. Szerintem egyszerűen süssön ahogy szokott, nekem este úgysem hiányzik már a háromfogásos vacsora.

Mindezek ellenére az embernek vannak sikerélményei: a környezetemben már anyukám, nagymamám, a párom húga, sőt már a kozmetikusunk is átváltott erre az életmódra, pedig senkinek sem ajánlottam. Anyukám volt az első, miután láttam, hogy lefogytam, nagymamám pedig hajlamos ugyanazt tenni, mint anya :) Aztán ez magától gyűrűzik tovább. Szerintem ezt tényleg nem kell reklámozni, mert önmagáért beszél. Persze sokkal könnyebb már így, hogy nem vagyok egyedül ezzel a családban.

Azt sem állítom, hogy az update az egyetlen megoldás, mert mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi áll hozzá a legközelebb. Nekem ez szimpi volt és bevált. A másik dolog, hogy mindenkinek meg kell érnie az életmódváltásra. Ez fejben dől el. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy majd nem eszem kenyeret, vagy akármit, amiben cukor van. Most pedig úgy érzem, életem végéig így fogok étkezni. Ezt persze nem merem biztosan állítani, mert nagyon sok dolog történhet egy ember életében, de most így gondolom.