2010. szeptember 12., vasárnap

Rohanós hétvége

Pénteken volt torna, de nem emlékszem, mi. Ja, de! Jillian Miichaels No more trouble zones volt, de csak este sikerült, mert napközben megint leesett a vérnyomásom, ráadásul nem is voltam otthon, hanem az ünnepi ebéd közepén az étteremben. Még szerencse, hogy közel volt apa irodájához, így odakísért öcsém, és ott lefeküdtem kicsit. Megint az volt, hogy elhalkultak a hangok meg foltokat láttam. De azóta jól vagyok. Mindenki azt mondta, ne tornázzak már utána, de titokban volt Jillian, ami nem is egészen egy óra, de végül egész jól ment.
Szombaton viszont rohanás volt ezerrel, torna nem fért bele végül, úgyhogy pihenőnapot tartottam, bár nem az én hibámból nem fért bele, csak hát valakikre mindig sokat kell várni, de most túltettek önmagukon. Mindegy, már megszoktam. A mai napról majd holnap, mert még függőben van több dolog.

Pénteki kaja: reggeli szokásos, ebédre az étteremben összeettem mindent, egyedül egy falat gluténmentes sütit ettem, ami nem fért volna bele, szerintem cukros volt. Dehát ünnep van :) (na jó, akkor sem lehetne, rossz vagyok). Délután már csak egy almát ettem, meg vacsira egy kis tojást puffasztott rizzsel meg U1 majonézzel. Viszont sok kávét ittam, hogy helyreálljon a vérnyomásom. Ma pedig vettünk vérnyomásmérőt, és többször ellenőrizni fogom.

Szombat: reggelire megint ugyanaz, ebédre volt sokféle arab kaja, de mind max. U2-es volt, és nem ettem sokat belőle, vacsira meg barackos-fahéjas tejbezab volt. Nasinak volt egy U1 rudi meg némi kávé. Ja, és este viszont hiba történt, mert buli volt, és iszogattunk, bár csak száraz bort ittam zéró kólával, de utána ketten is fizettek egy-egy kör bacardi kólát, és az viszont nem cukormentes volt... De nem ettem mellé, csak egy darab grillezett paprikát. Szóval az a hétvége nem sikerült túl jól kajaügyileg, mert ma reggel is félbarna kenyeret ettem, de most megint csak 51 kg vagyok, úgyhogy egy icipici kihágás most mondjuk belefért (persze nem kellett volna, mert így nem vagyok elég tudatos), és majd most megint nagyon odafigyelek. Az az igazság, hogy furdal a lelkiismeret NAGYON, de sajna már nincs mit tenni :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése